reblog

Tudom, néha sokkal egyszerűbb a munkahelyi menzán enni, mert akkor nem kell a kis műanyag éthordónkat hozni-vinni-mosogatni, a kaját melegíteni a benti konyhán.. Pedig megéri ez a minimális macera, mert tudod biztosan mi van benne, nincsen az a mű mellékíze, te határozod meg az adagot és ráadásul rengeteg pénzt spórolsz meg.

A mai ebédünket vasárnap dobtam össze két mosás, biciklitanítás meg egy gigantikus eperátültetés közepette. Nagyjából húsz perc alatt készen voltam ( a mosogatást leszámítva) mindennel

Zöldfűszeres csirkecsíkok borsópürével

Hozzávalók négy személyre:

A húshoz:

• Egy kiló csirkemell
• egy evőkanál kakukkfű
• egy evőkanál rozmaring
• négy szem retek
• egy fej lilahagyma
• fél rúd póréhagyma
• pici olívaolaj a sütéshez

A körethez:

• fél kiló borsó
• fél rúd póréhagyma
• ízlés szerint só
• egy evőkanál borecet ( vagy fél citrom leve)
• egy evőkanál tökmagolaj
• egy kisebb csokor menta
• pici olívaolaj

Először egy wokban olívaolajon megfuttatjuk a felkockázott lilahagymát és a felszeletelt pórét. Megsózzuk, hagyjuk kicsit pirulni az egészet, aztán rádobjuk a csirkecsíkokat. Picit pirítjuk megint, majd megszórjuk a kakukkfűvel és a rozmaringgal. Beledobjuk a négybe vágott retket. A wokra fedőt teszünk, és addig sütjük, amíg a hús puha nem lesz.

Közben egy másik edényben lepirítjuk a pórét a tökmagolaj és az olívaolaj keverékén. Aztán rádobjuk a borsót. Néhány percig kevergetjük, nehogy leégjen az alja. Felöntjük annyi vízzel, amennyi az egészet éppen ellepi. Beledobjuk a mentát. Végül fedő alatt, éppen roppanósra főzzük. Ezután egy merőkanállal kiveszünk az edényből egy adagot, a többit pedig botmixerrel pürésítjük. Belecsurgatjuk a borecetet, ízlés szerint sózzuk, majd a pürébe visszakeverjük a maradék borsót.

És már készen is vagyunk! Tokkal-vonóval maximum húsz perc. Utána már csak dobozolni kell!

Az utóbbi időben rákaptam az egészben sütött szárnyasokra, mert nem kell sokat velük vacakolni. Jó az előkészítés van vagy öt perc még akkor is, ha valamelyik fiú besegít, de utána a sütő teszi a dolgát.

Amíg a hús sül, addig gyerekezek, takarítok vagy a múltkor a kisebbik segítségével emelt ágyást építek. A végeredmény pedig az alacsony hőfoknak köszönhetően, mindig szaftos, a hús szinte leválik a csontról.

Hozzávalók ( négy-öt személyre)

• egy nagyjából másfél-két kilós kacsa
• fél citrom
• két vastagabb szál sárgarépa
• egy nagyobb ujjnyi gyömbér
• három gerezd fokhagyma
• két evőkanál kínai öt fűszer keverék
• ízlés szerint só
• egy pici olívaolaj

A sütőt előmelegítjük százhúsz fokra. A kacsát megmossuk. A felesleges nedvességet egy papírtörlővel lecsöpögtetjük, majd kívül belül bekenjük a zúzott fokhagymás olívaolajjal. Ezután beledörzsöljük a kínai ötfűszer keveréket. Ha készen vagyunk, akkor a nagyobb darabokra vágott gyömbért és sárgarépát és a négybe vágott citromot betesszük a szárnyas belsejébe. Utána mehet a sütőbe úgy két és fél órára. Óránként nem árt egyszer átlocsolni, de ha egyszer elmarad, akkor sincsen baj.

Amikor már majdnem puha a hús, feltekerjük a sütőt száznyolcvan fokra (ha van grill funkció, akkor azt is kapcsoljátok be) és még körülbelül harminc percig sütjük. Akkor van készen, ha bőre szép aranybarnára sült. A kisült levével tálalás előtt nyakon öntjük, megsózzuk, végül káposztakrémmel és fehérrépa pürével kínáljuk.

Spagetti, rántott hús és palacsinta – nagyjából ez a három étel, amelyet bármelyik hat év alatti nagyjából bármikor képes megenni. (Jó, most a csokit, kekszet, ropit nem vettem ide.) De mi a helyzet, amikor ezeken kívül valamilyen zöldséget akarunk belecsempészni a menübe?

Én azt tapasztaltam, hogy levesbe vagy főzelékbe teszem a zöldségeket vagy ne adj’ isten párolom őket, akkor a fiúk legrosszabb esetben meg sem kóstolják az ételt. Viszont ha kirántom vagy valamilyen fasírtot készítek belőlük, akkor garantált a siker.

Most három szuper zöldséges mentes receptet hoztam, amelyek önmagukban vagy feltétként is megállják a helyüket!

Cukkinitempura

Magyarán rántott cukkini. Attól lesz extrán ropogós, hogy a panírozáshoz hideg zöldségeket és jeges vizet használunk, és csak azután sütjük ki.

Hozzávalók négy személyre:

• egy nagyobb cukkini

• két deci zabliszt

• egy teáskanál tönkölyliszt

• két deci jeges víz ( ettől lesz extra roppanós a bunda)

• egy tojás

• ízlés szerint só

• bő kókuszzsír

A mártogatóshoz:

• fél deci zabtejszín

• egy nagy teáskanál mogyorókrém ( én édesítőszereset használtam)

• egy gerezd fokhagyma

• ízlés szerint szójaszósz

A jégkockatartóba tegyetek vizet, majd egy bő fél órára tegyétek be a fagyasztóba. A cukkinit is rakjátok be ezzel a lendülettel a hűtőbe, mert a hideg zöldséget sokkal könnyebb panírozni. Aztán forrósítsátok fel a kókuszzsírt, és ha már elég meleg, akkor nekiállhattok a bundázásnak. A legegyszerűbb bal oldalra tenni a deszkát, a lisztező tálat, a bundázó tálat és jobbra a serpenyőt, így minden kézre áll, és nem csöpögtetitek össze a konyhapultot.

Először a bundához keverjétek össze a liszteket, a tojást és a hideg vizet! Akkor jó, ha ragacsos, és épp hogy folyik. Ha kicsit laza a keverék, nyugodtan tegyetek még bele lisztet. Ezután a felkarikázott cukkinit sózzátok meg, forgassátok meg a lisztben, majd a zabos keverékben és rögtön tegyétek bele a forró olajba! Mindkét oldalát süssétek nagyjából négy percig! Ha nem vagytok biztosak a dolgotokban, nyugodtan bökjétek bele a villát! Ha a külseje kemény, a belseje pedig puha, akkor van kész.

Amíg a cukkinik sülnek, addig keverjétek ki a mártogatóst! Semmi extra! Csak egy csészében dolgozzátok csomómentesre a zabtejszínt a mogyorókrémmel és a zúzott fokhagymával. Pici szójaszósszal is megküldhetitek. És kész!

Póréhagymás céklafasírt (kb. 10-12 darabhoz)

A cékla szerintem az egyik legmegosztóbb zöldség, de mivel teli van rengeteg vitaminnal, ásványi anyaggal és aminosavval, ezért érdemes vele kísérletezni. Kiváló alap fasírthoz, bár előtte nem árt gumikesztyűt húzni, mert a reszelése felér egy vegán disznóöléssel.

• 3 darab közepes cékla

• 15 dkg póréhagyma

• 3 evőkanál tökliszt ( tönköly- vagy zabliszt is jó)

• 2 tojás

• egy kávéskanál szerecsendió

• ízlés szerint só, bors

• a sütéshez kókuszzsír (olívaolajjal is hibátlan)

A munka legvéresebb része a cékla tisztítása és reszelése. Felér egy fél disznóöléssel, de megéri. Ha ezzel megvagytok, akkor a céklát jól nyomkodjátok ki, mert levet ereszt. Hozzáöntjük az apróra vágott póréhagymát. Egy külön tálban összekeverjük a tojásokat a liszttel, a sóval, a borssal meg a szerecsendióval, aztán a céklával is jól elvegyítjük. Akkor jó az állaga, ha két kanál segítségével kis golyócskákat tudunk formázni. Ha nem áll össze a massza, akkor tegyetek hozzá még egy kis lisztet.

Elővesszük a vokot és közepes lángon a fasírt mindkét oldalát nagyjából három percig sütjük. Akkor jó, ha az oldala kicsit rozsdabarna színű.

Pórés-szezámos réparopogós

Nagyon könnyű elkészíteni. Főleg azért, mert nem kell semmit sem előpirítani. Szuperül illik bármilyen zöld főzelékhez, de uzsonnaként is megállja a helyét.

Hozzávalók három személyre:

( kb. hat darab jön ki belőle)

• három nagyobb szál sárgarépa

• egy fél póréhagyma

• három tojás

• négy evőkanál tönkölybúzaliszt (zabliszt is jó)

• egy evőkanál zsemlemorzsa 

• egy kávéskanál szezámmag (elhagyható)

• ízlés szerint só

A sárgarépát szépen lereszeljük. Ez a legtöbb idő, de még így is három perc. Nem több. Összevágjuk a pórét. Szép apróra, ahogyan a tankönyvben is kell. Majd úgy tesséklássék módon összekeverjük. Beleütjük a három tojást, belekanalazzuk a liszteket meg a zsemlemorzsát meg a sót. Én szoktam bele tenni szezámmagot is, de ha ti kihagyjátok, mert teszem fel nincsen otthon, akkor anélkül is finom.

Alaposan összedolgozzuk! Ha összeáll a massza, akkor már süthetjükis. (Ha az Istennek se akar, tegyetek hozzá még egy kis lisztet.) Egy kanállal vagy a kezünkkel szép kis zöldségpogácsákat formázunk és oldalanként nagyjából három perc alatt készre sütjük.

Zabaglione, sabayon vagy magyarul borhab – mind ugyanazt a desszertborból, tojásból és cukorból főzött krémet jelenti, mely remekül illik húsokhoz, halakhoz, de levendulával vagy piros gyümölcsökkel kombinálva desszertként is megállja a helyét.

A tojásos-boros krém eredetét már-már mitológiai köd övezi. Az egyik történet szerint a 14. század elején egy Giovanni Baglioni nevű olasz kapitány Reggio Emilia városa mellett táborozott. Egyik nap kiküldte a katonáit, hogy szerezzenek élelmet, amiből lehetne főzni. Az emberei viszont nem találtak mást, mint tojást, cukrot meg néhány üveg bort. A kapitány nem esett kétségbe: összekeverte az alapanyagokat, és egy fenséges boros krémet kapott. A desszert a Baglioni név torzulásából kapta a zabaglione nevet.

Egy másik legenda értelmében az édességet először Pasquale de Baylon spanyol ferences rendi szerzetes készítette Torinóban a közösség tagjainak. Később az atyából szent lett, ami finoman szólva sokat lendített a zabaglione népszerűségén. Santo Baylon kicsi elhallással zabaglionénak hangzik.

Egy harmadik elképzelés szerint az arab recept szicíliai közvetítéssel érkezett a kontinensre. A tojás, a cukor és a bor mellett fahéjat is tettek bele.

Eredet ide vagy oda, a zabaglione rövid idő alatt egész Itáliában óriási népszerűségre tett szert, és még a franciák is átvették. Igaz, hogy ők egy sósabb változatban készítik, és sodóként főként húsok, halak és saláták mellé tálalják.

Zabaglione pohárkrém

Hozzávalók két személyre:

• négy deci desszertbor (például késői szüretelésű furmint, aszú)
• négy tojás
• nyolc evőkanál cukor
• egy evőkanál szárított levendulavirág
• tizenöt dkg málna
• néhány mentalevél

A tojássárgákat különválasztjuk a fehérjétől, majd egy fazékba tesszük. Az egyik fél tojáshéjat elöblítjük ezzel mérjük ki a többi hozzávalót. Elő lehet venni a mérleget, de így sokkal gyorsabb, egyszerűbb és praktikusabb. Az üvegből tizenkét fél tojásnyit töltünk ki, és óvatosan ráöntjük a tojássárgákra. Jöhet a cukor, amiből nyolc fél tojáshéjnyit teszünk a masszára, majd az evőkanálnyi szárított levendulavirág. Ezután az egészet közepes lángon elkezdjük főzni úgy, hogy közben robotgéppel keverjük.

Lehet kézi habverőt is használni, csak az lassabb és sokkal fárasztóbb. Amint a zabaglione elkezd sűrűsödni, kis lángra vesszük a gázt, és addig keverjük, amíg éppen folyós krém állagot nem kapunk. Ezután előveszünk két borospoharat. Az aljára beledobunk néhány szem málnát, majd rácsorgatjuk a zabaglionét. Végül a maradék málnával, levendulavirággal és néhány mentalevéllel díszítjük.

A legtöbb hússal az a baj, hogy akarva-akaratlanul túlsütik, és olyan száraz lesz a dédiként, mint a balsorsban a fájdalom. Mi, ha a férjemmel, vendégeket várunk, mindig készítünk pluszba egy tesztpéldányt, hogy még tálalás megnézzük olyan lett-e a végeredmény, amilyet elképzeltünk. És, hogy őszinte legyek, velünk is fordult már elő, hogy pár perccel később vettük ki a disznót vagy a csirkét a sütőből, és a belseje minden volt, csak szaftos nem.

Ilyen esetben, ha gyorsan össze szoktunk dobni egy „amittaláltamahűtőben” szószt, amivel menteni lehet a menthetetlent. Most egy tavaszi gombás változatot kísérleteztünk ki, és olyan jól sikerült, hogy a vendégek az apró malőrből semmit sem vettek észre.

Tavaszi gombás szósz

Hozzávalók három deci szószhoz

• fél kiló bébicsiperke ( Én, Amigo, a mi gombánkat használtam)
• egy fej lila hagyma
• egy kis szár póréhagyma
• egy deci kókusztejszín
• egy evőkanál kókuszszirup ( jó helyette a méz is)
• fél citrom leve
• ízlés szerint só, bors

A bébicsiperkét, a lilahagymát, a póréhagymát apró nagyjából centis darabokra felkockázzuk. Ezután a hagymákat egy kis olívaolajon megfuttatjuk. Megsózzuk, borsozzuk, majd rádobjuk a gombát. Kicsit pirítjuk. Amikor a csiperke barnulni kezd, akkor felöntjük a kókusztejszínnel. Belecsurgatjuk a kókuszszirupot és a végén belefacsarjuk a citromlevet. Egyet forr, és néhány bazsalikomlevéllel tálaljuk.