reblog

Lehet a halloweent szeretni vagy utálni, de egy dolgot muszáj leszögezni: az angolszász szokás minden kétséget kizárólag terjedőben van. A nagy faragnivaló tökök az elmúlt egy hétben teljesen elárasztották a hipereket, a diszkontokat, de még a sarki zöldségest is a lakótelep szélén. Mert a halottak napja a mindenszentekkel együtt most már nem (csak) azt jelenti, hogy leszegett fejjel próbáljuk meggyújtani a gyertyát a dédmama sírjánál nagyjából hatvan kilométeres szélben. Majd a temetőből visszafele jövet pedig beugrunk a nagymamához egy mézes krémesre. Most az „ünnep” (értsd hosszú hétvége) előtti nagybevásárláson a karton víz, a kiló csirkemell mellé még valahogy beszuszakolunk a cekkerbe két-vagy három dísztököt. Adunk apának két napot, hogy vegye elő a kreatív énjét, és faragjon belőlük minimum a szomszédok előtt vállalható valamit.

Az már a halloween 2.0, amikor már nemcsak a bejárat öltözik narancssárga-feketébe, hanem kisebb bulit is tartunk. Lehetőleg valami szellemes, boszorkányos beöltözőset, ha már világít a töklámpa az ajtó előtt. A félzombiknak, csontvázaknak és egyéb szörnyeknek viszont az üvegpohárba tett ropin, a mikrós popcornon és a retró uborkás, pirosaranyos szendvicsen kívül tálalhatunk valami színes, egészséges, kalóriaszegény finomságot, amit csak úgy egy-egy nagy beszélgetés közben szinte észrevétlen is be lehet kapni.

Édesburgonyás-hagymás gombafalatkák

• fél kiló csiperke(lehet barna is, fehér is teljesen mindegy)
• egy nagyobb darab édesburgonya (lánykori nevén batáta)
• két szár újhagyma
• két gerezd fokhagyma
• egy fél lime leve
• egy késhegynyi római kömény
• ízlés szerint só, bors
• a tepsi kikenéséhez kókuszzsír

Az édes burgonyákat és a hagymákat felkarikázzuk és fél liter vízben körülbelül negyed óra alatt sós vízben puhára főzzük. Közben a gombákat megpucoljuk. Egy fél fordulattal eltávolítjuk a szárukat, majd egy kókuszzsírral kikent tepsibe tesszük a fejeket. A sütőt előmelegítjük 170 fokra légkeveréses fokozatba.

A negyedóra letelte után a batáta-és hagymakarikákat beletesszük a turmixba és felöntjük annyi főzőlével, amennyi a zöldségek felét lepi el. Belefacsarjuk a fél lime levét, belepréseljük a foghagymát, és beletesszük a római köményt is. Mehet bele egy kis bors is, de ez már csak ízlés dolga. Egy kanállal szépen a csiperkébe töltjük és betesszük a sütőbe. A gomba sajnos nem egy gyors kaja. Legalább negyven perc kell ahhoz, hogy teljesen átsüljön. (Szóval ne a buli kezdése előtt fél órával álljunk neki!)Akkor jó, amikor a széle kicsit ráncos. Szóval ne a buli kezdése előtt fél órával álljunk neki!

A színes kis falatkák igazán érdekesek, mert az édesburgonya enyhén édes ízét a lime savassága kiegyensúlyozza, a római kömény játékossá teszi, a csiperke pedig keretbe foglalja. Plusz előnye, hogy kábé kettő-három  teljesen eltelít a gyomrot így az alkalmi zombik, boszorkák sem fogják elevenen felfalni az adhoc svéd asztalt.

Epilógus

A batátás töltelék szuperül alkalmazható melegszendvicskrémként is.

Puding gyöngyből. Elsőre kicsit szürreálisnak, bonyolultnak tűnik, de a valóság ennél sokkal frappánsabb. Ez egy nagyjából húsz perces, kalóriaszegény, pepecselésmentes finomság, amely felmelegíti a testet és a lelket, még a legszürkébb „ötven árnyalatmentes” őszi napon is.

Talán pont az átlátszóvá váló tápiókagyöngy juttatta eszembe az igazinak tűnő homokos kávé sztoriját… Gyerekként a húgommal komplett nyári konyhánk volt a mama teraszának oldalában. A szépen megnyesett fagyalbokor ágaira raktuk a konyharuhának kinevezett törülközőfoszlányt, a csorba kidobásra ítélt, de „játszani még jó lesz” bögréket. A lépcsőt kineveztük munkapultnak, ahova műanyag tálakban vittük a „lisztet”. Pontosabban a homokot. A régi lyukas fazekakba gondosan beletettük a barna, ragadós homokos masszát. A tetejét falevelekkel és kavicsokkal díszítettük, majd betettük az alkalmi sütőnkbe, vagyis a kerítésen lévő postaládába. Izgatottan vártuk, hogy leteljen a kerek két perces sütési idő, és máris lehetett „enni”. Jobban mondva evést imitálni Gombival, a töltött kolbászra emlékeztető tacskóval.

Még nagyobb öröm volt, amikor a mama nekünk adta a régi, lyukas kotyogóst. Az alján maradt némi kávézacc, így neki álltunk a postaládában kávét főzni. Felöntöttük kúti vízzel, hogy lehessen inni. De valahogy mégsem tűnt valódinak. A löttynek inkább olyan színe volt, mint egy zavaros mocsárnak, ezért biztos, ami biztos alapon beleszórtunk egy kis homokot. Mindjárt más lett! Majdnem igazi! Nem is kellett annyit hozzáképzelni. Ki is töltöttük a tuningolt verziót a csészékbe, amikor a kerítés mellett felbukkant az akkor nyolcvan fele járó Roza néni barázdált arca. Sejtelmesen megkérdezte, mit csinálunk.

- Kávét főztünk  – vágta rá a húgom, majd egy hirtelen ötlettől kezdve megkínálta egy csésze homokos feketével.

Én csak ültem a lépcsőn, és bámultam a szinte sci-fibe illő jelenetet. A néni nemcsak úgy csinált, hogy megissza a kávét, hanem VALÓBAN le is húzta, illedelmesen megköszönte, majd ment híreket begyűjteni a szemközti utcai padról.

Almás-gyömbéres tápiókapuding (recept két főre)

• négy evőkanál tápiókagyöngy
• három deci víz
• két darab közepes alma
• egy kisebb banán
• egy kávéskanál gyömbér
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy deci kókusztej (lehet sima is, ha nem vagytok paleósok, tejérzékenyek, vegánok)
• a sütéshez kókuszzsír

A tápiókagyöngyöt forró vízben fedő alatt el kezdem főzni. Közben lereszelem az almát, összenyomom a banánt, majd a kókuszzsíron kicsit megpirítom őket. Megszórom egy kicsit a gyömbérrel, majd nagyjából két perc után félreteszem az egészet. Nagyjából negyed óra elteltével a tápiókagyöngy átlátszóvá válik, ilyenkor hozzá lehet önteni a kókusztejet. Teszek bele egy kanál nyírfacukrot, majd beleforgatom az almás-banános-gyömbéres masszát. Innentől kezdve a puding öt perc alatt besűrűsödik.

A végeredményt kis desszertes tálakba öntöttem, de amúgy pohárban is nagyon mutatós. A tetejére érdemes valami roppanóst   (például diót vagy mandulapelyhet) szórni, mert klassz kontrasztot ad a krém állagával.  Szóval, ezek után ki ugrik le először a legközelebbi bioboltba egy adag tápiókagyöngyért?!

Ahogy megjött az eső, a szervezetem a medvékhez és a sünökhöz hasonlóan el kezdett készülni a télre. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a roppanós tetejű csokitorta helyett a császárszalonnáról és a szaftos, zsírban pirított oldalasról fogok merengeni. A biológia, az biológia! Egy kocka, húsosabb szalonnát néha napján reggelire azért engedélyeztem magamnak. Gondoltam, nem véletlenül kívánja a szervezetem.

Éppen ezen morfondíroztam, miközben az ide-oda cikázó kisfiamat figyeltem a tarkómon lévő láthatatlan szememmel, amikor a férjem csak úgy semmiből benyögte, ő úgy enne egy kis káposztát. Tök jó! Én úgy terveztem karfiolt ebédelünk, de Peti remekül érvelt. Főzött egy csésze kávét. A kezembe nyomta, és „úgy” nézett rám. Végem volt, meggyőzött, a tervet módosítottam. A káposztából egy könnyed krémet készítettem, amit szalonna és kolbász helyett egy kis fűszeres csirkével tálaltam. Őszi is lett, egészséges is, pofonegyszerű, plusz még a kalóriákkal sem szálltunk el.

Lilakáposztakrém (recept két főre)

• fél kiló lilakáposzta
• egy nagyobb fej lilahagyma
• egy deci mandulatejföl ( ha nem vagytok vegánok, tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
• egy evőkanál nyírfacukor
• egy csipet bors
• ízlés szerint só

A káposztát szerencsére most nem kell reszelni, hanem egy késsel apróra vágni. Ez egy fantasztikus dolog, egy olyan embernek, mint én, aki utál bármilyen zöldséget gyalulni. Ha ezzel megvagyok, akkor a felkarikázott lilahagymát nemes egyszerűséggel egy kis kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott lilakáposztát, majd felöntöm egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgy is ereszt egy kis levet. A fazekat lefedem egy fedővel, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórok egy kis sót, borsot. Beleteszek egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.”

Nagyjából negyven perc viszont kell ahhoz, hogy a káposzta kellően megfőljön. Tehát ez nem az a fajta köret, mint például a kuszkusz, amit tálalás előtt tíz perccel gyorsan összedobok. A megpuhult káposztáról, hagymáról leöntöm a főzővizet, majd a mandulatejszínnel összeturmixolom. Lehetne még extrázni például almával vagy meggyel, meg egy kis vörösborral is, de szerintem a káposztakrém egypontnullásan önmagában is pazar. A végeredményre a férjemnek egyszerűen nem voltak szavai, vagyis de (egy komplett mondat): EZT MINDENKINEK MEG KELL EGYSZER KÓSTOLNIA!

Egész nyáron nem ettem rendes gombát. Most nem a bolti fóliás champignonra gondolok, hanem a „hegyen” (értsd: icipici domb a falu szélén) termő verzióra, amit a szülőfalumban, Kemenessömjénben a szomszéd Rozika néni szokott szedni.

Hiába jár már bőven hetven felett, mégis a vörös hajú, guggolva cigarettázó alakja örökre beleégett a retinámba. Eső után felveszi a kék apró mintás otthonkáját, a fekete gumicsizmáját és már vág is neki a határnak. A tyúkgombát vagy hivatalos nevén a mezei szegfűgombát messziről észreveszi, pedig nincs is rajta szemüveg vagy hiper-szuper kontaktlencse.

Amikor suhan hazafele, bekukkant a kerítés rácsai között. Ha látja, épp (a pár napos wellness nyaralásnak felérő pihenőm részeként) a kisfiammal játszunk az udvaron, mindig bekiabál.  A kapu rácsai között gyorsan a kezembe csúsztat egy jó púpos maréknyi illatos gombát, majd recés hangján közli: adjam oda öreganyámnak, hogy nézze át alaposan, és főzzön belőle pörköltet!

Sajnos idén a maratoni kánikula miatt nem termett a hegyen gomba, ezért kénytelen voltam beruházni egy adagra, mert kegyetlenül megkívántam a gombapörköltet sok-sok fokhagymával.

Fehérboros, fokhagymás gombapörkölt

Recept két főre

• 350 gramm laskagomba (lehet másfajtából is)
• nyolc (!) gerezd fokhagyma
• négy darab közepes paradicsom
• egy közepes fej vöröshagyma
• egy deci száraz fehérbor
• egy deci paradicsomlé
• három-négy darab egész babérlevél
• két evőkanál nyírfacukor
• pár szál friss kakukkfű
• egy csipetnyi cayenne bors
• ízlés szerint só
• a sütéshez kókuszzsír

A felkarikázott hagymát a kókuszzsíron megpirítom, majd hozzáöntöm az egy deci paradicsomlevet. Beleteszem az összevágott paradicsomokat, és a megpucolt, apróra vágott laskagombát. Egy kicsit a nyírfacukorral tompítom a paradicsom savasságát. Ezután jön az elsőre embertelenül soknak tűnő fokhagyma, de pont ettől lesz kicsit pikáns a "pörkölt'. Fokhagyma-nyomóval összepréselem őket, és rakom is a gombák közé.

Kicsit rotyogtatom, aztán belecsurgatom a deci fehérbort a férjem legnagyobb örömére. Aztán beledobom a babérleveleket, a kakukkfüvet is. A legvégén sózom, majd a csípősfelelős cayenne bors következik. A pöri egész gyorsan, nagyjából húsz-huszonöt perc alatt kész lett. Mivel a körettel most nem volt időm bajlódni, ezért egy adag önmagától megpárolódó kuszkusszal tálaltam, de illik hozzá bármilyen semleges köret, mint például a barna rizs, az amaránt vagy a quinoa.

A végeredmény kellően csípősre és pikánsra sikeredett. A férjem kis gasztrohuszárként lakonikusan megállapította, a fehér bor nagyon jót tett a gombának. Az utolsó falatot is kikanalazta a fazék aljáról.

Május óta nem iszunk tejet, mármint állati eredetűt. Nekünk viszont szükségünk van egy kis pótlékra: a férjemmel a kávénkat el sem tudnánk nélküle képzelni! Így maradtak a növényi alternatívák. Próbálkoztunk a szójatejjel, ami apukám szerint kissé füstölt szalonna ízűvé változtatta a reggeli feketét. A kókusztej finom, de egy bizonyos idő után olyan érzés, mintha mindig hawai pizzát ennénk. A rizstej semleges, amolyan "futottak még" kategória. A mandulatej és a diótej überkirály! Csak egy baj van velük, ha boltban veszem, akkor finoman fogalmazva eléggé bele kell nyúlnunk a bukszába. 8-900 forintba kerül egy liter. Szóval gondosan be kell osztani minden cseppet!

Pár hónappal ezelőtt az egyik vega barátnőm mondta, diótejet otthon nagyjából tíz perc alatt el lehet készíteni. Nem kell vele vacakolni, meg nyolc edényt elővenni. A végeredmény pedig hűtőben három-négy napig is eláll. Most, hogy a házunk előtti fáról potyogni kezdett a dió, (amit persze az üres zsákokkal felpakolt, segédmotoros dióvadászok is észrevettek) úgy gondoltam, költséghatékonysági szempontokból gyártok én is egy adagot.

Diótej házilag ( fél liter)

• 15-20 szem egész dió vagy 15 dkg pucolt dió
• fél liter víz
• három evőkanál nyírfacukor
• egy fél rúd vanília kikapart magja

Az egész diót megpucoljuk. Ha nincsen diótörőd, mint nekem, akkor olyan alternatív megoldások közül választhatsz, mint a konyhakövön papírtörlőbe rejtett dióra ugrálás vagy a kiskalapácsos régi, ronggyá olvasott női magazinon törögetés. Én az utóbbit választottam. Nagyjából tíz perc alatt végeztem is az egésszel. Ez volt a munka legnehezebb része. Ha pucolt dióval dolgozol, akkor mákod van, ezt a részt már abszolváltad.

A pucolt diókat egy tálban fél liter, forró vízben megáztatjuk. Az edény tetejét lefedjük folpackkal, fedővel, (serpenyővel), amivel akarjátok. Hagyjuk állni legalább egy-két órát, amíg ki nem hűl, de egy éjszaka is bőven belefér.

Ezután nincs más dolgunk, mint a diót a levével együtt beletenni egy turmixba vagy valamilyen aprításra alkalmas eszközbe. Jó alaposan megturmixoljuk. Beletesszük a nyírfacukrot és a kikapart vaníliarúd magját. A megmaradt diórészecskéket egy levesszűrő segítségével eltávolítjuk. A diótejet egy csinos kis üvegbe töltjük, és már főzhetjük is kávét. Ha nem vagytok nagy koffeinisták, akkor készíthettek belőle például almás-diós shake-ot vagy chiapudingot. Hmmm...