Ahogy megjött az eső, a szervezetem a medvékhez és a sünökhöz hasonlóan el kezdett készülni a télre. Soha nem hittem volna, hogy egyszer a roppanós tetejű csokitorta helyett a császárszalonnáról és a szaftos, zsírban pirított oldalasról fogok merengeni. A biológia, az biológia! Egy kocka, húsosabb szalonnát néha napján reggelire azért engedélyeztem magamnak. Gondoltam, nem véletlenül kívánja a szervezetem.
Éppen ezen morfondíroztam, miközben az ide-oda cikázó kisfiamat figyeltem a tarkómon lévő láthatatlan szememmel, amikor a férjem csak úgy semmiből benyögte, ő úgy enne egy kis káposztát. Tök jó! Én úgy terveztem karfiolt ebédelünk, de Peti remekül érvelt. Főzött egy csésze kávét. A kezembe nyomta, és „úgy” nézett rám. Végem volt, meggyőzött, a tervet módosítottam. A káposztából egy könnyed krémet készítettem, amit szalonna és kolbász helyett egy kis fűszeres csirkével tálaltam. Őszi is lett, egészséges is, pofonegyszerű, plusz még a kalóriákkal sem szálltunk el.
Lilakáposztakrém (recept két főre)
- fél kiló lilakáposzta
- egy nagyobb fej lilahagyma
- egy deci mandulatejföl ( ha nem vagytok vegánok, tejérzékenyek, akkor lehet sima is)
- egy evőkanál nyírfacukor
- egy csipet bors
- ízlés szerint só
A káposztát szerencsére most nem kell reszelni, hanem egy késsel apróra vágni. Ez egy fantasztikus dolog, egy olyan embernek, mint én, aki utál bármilyen zöldséget gyalulni. Ha ezzel megvagyok, akkor a felkarikázott lilahagymát nemes egyszerűséggel egy kis kókuszzsíron megpirítom. Rádobom az összevágott lilakáposztát, majd felöntöm egy deci vízzel. Nem baj, ha nem lepi el, mert a káposzta úgy is ereszt egy kis levet. A fazekat lefedem egy fedővel, hogy gyorsabban párolódjon. Nagyjából húsz perc múlva beleszórok egy kis sót, borsot. Beleteszek egy evőkanál nyírfacukrot, hogy ne legyen az egész annyira „tömény.”
Nagyjából negyven perc viszont kell ahhoz, hogy a káposzta kellően megfőljön. Tehát ez nem az a fajta köret, mint például a kuszkusz, amit tálalás előtt tíz perccel gyorsan összedobok. A megpuhult káposztáról, hagymáról leöntöm a főzővizet, majd a mandulatejszínnel összeturmixolom. Lehetne még extrázni például almával vagy meggyel, meg egy kis vörösborral is, de szerintem a káposztakrém egypontnullásan önmagában is pazar. A végeredményre a férjemnek egyszerűen nem voltak szavai, vagyis de (egy komplett mondat): EZT MINDENKINEK MEG KELL EGYSZER KÓSTOLNIA!
