Államalapító Szent István ünnepén, arra gondoltam, hogy sokunknak, köztük nekem is, nincsen kedve a konyhában órákat tölteni. Aki ebédelt (vagy inkább csak próbált pár falatot bekapni) egy- vagy több három év alattival rendes étteremben, az tudja, szinte lehetetlen küldetésről van szó. Kaját rendelni, sablon ízzel - várni rá minimum negyven percet, plusz bónuszként a futár tuti akkor csöngetne, amikor éppen elaludt a kisfiam- meg nem nagy kaland. Úgyhogy összedobtam egy húsz perces ebédet. Ez nem az a fajta villámebéd, mint amikor a tévéműsorban a szépen előre megpucolt, összevágott hozzávalókból főznek hamar-gyorsan, penge rutinsággal valami finomat, hanem az első késvágástól egészen a tálálasig összesen bő negyed óra telik el. A végeredmény igazi ízorgazmus.

No akkor jöjjön a recept két személyre.

Spenótos-kókuszos csirkemell  gyömbérrel és petrezselymes kuszkusszal

  • fél kiló csirkemell
  • 2-3 maréknyi spenót
  • 2,5 dl kókusztej
  • 1 fej vöröshagyma
  • az ízesítéshez só, bors,
  • egy csipetnyi gyömbér
  • egy csipetnyi szerencsendió
  • a sütéshez kókuszzsír ( ha nem vagytok paleósok, akkor olíva olaj is tökéletesen megteszi)
  • 300 gramm kuszkusz
  • egy csokor petrezselyem zöldje

 

Elsőként a kuszkuszt készítettem el. Alaposan megmostam, majd beletettem egy hőálló tálba (lehet kerámia vagy jénai) Vízforralóban forraltam vizet, és annyit öntöttem hozzá, amennyi teljesen elfedte. A kuszkusz, vagy póriasan sivatagi tarhonya, elég gyorsan magába szívja a vízet. Finomra vágtam a petrezselymet, majd nagyjából egyenletesen rászórtam a kuszkuszra. Egy villával kicsit összekevertem a masszát, és lefedtem egy folpakkal. Innentől számítva nagyjából öt perc alatt kész a köret.

A kókuszzsírt beletettem a vokba, majd beletettem a felaprított hagymát. Amíg pirult, addig felkockáztam a húst, durvára vágtam a spenótot. Ezek is mentek a serpenyőbe. Egy-két percig, sűrű kevergetés közben, hagytam őket pirulni, majd hozzáöntöttem a kókusztejet. Ezután jöhetett a gyömbér, a csipet szerencsendió, egy kis só, bors. Amint a hús megpuhul, már tálalhatjuk is.

Mivel először a szemünkkel eszünk, nagyon egyszerű tálalási ötlet, hogy a megpárolódott kuszkuszt tegyük bele egy kávéspohárba. A tetejét nyomkodjuk meg, lefele fordítva tegyük a tányérra, vegyük le óvatosan a csészét, és tádáám kész a kis „sivatagi” torony.  A kuszkuszban az jó, hogy a semleges ízvilága tökéletesen harmonizál a jóval intenzívebb spenóttal, gyömbérrel és szerencsendióval. A férjem miután megette az adagját, csak annyit mondott: repetázna, ha lehet.