koronavírus homeoffice napló

Új sorozatot indítunk! Ezentúl minden héten jelentkezik a home office napló. 

Bár egészen gyakorlott home office-olók vagyunk a férjemmel, azért nekünk is némileg újra kellett szervezni az életünket és a beosztásunkat a múlt héten. Mi már egy héttel előbb elkezdtük a karantént, mert a fiúk összeszedtek egy kis köhögést némi extra náthával. Én meg a biztonság kedvéért itthon tartottam őket. Közben napról-napra durvult a járványhelyzet.

0. nap (szombat-vasárnap)- Azt hittem, felkészültünk!

A hétvégén szinte óránként pörgettem a telefonon a híreket, nem tudtam kiszakadni a koronavírus okozta online valóságból. Izgultam, aggódtam, pánikoltam. Pedig alapvetően optimista vagyok. Aztán eszembe jutott az, amit nagyapám mondott: minden rosszban van, valami jó.

Tudom, most úgy összeszokunk, mint még soha. Most olyan csapatmunkát kell megosztanunk, leszerveznünk a gyerekek felügyeletét, hogy egy folyamatirányító mérnök is megirigyelné. De hát ez van, sose késő tanulni. Este átbeszéltem a nagyobbik fiammal, hogy mi a helyzet. Hogy nem lesz ovi, se bandázás, de még a nagyszülők sem fognak jönni ki tudja meddig. Bekönnyesedett a szeme. Aztán hozzátettem, hogy mi itt leszünk. Nagyokat fogunk játszani a kertben, mesét olvasunk, legótornyot építünk és kártyázunk. És kint aludhat a kanapén. (amit ezzel a lendülettel ki is húztam) A kisebbik, a hároméves is végighallgatta a magyarázatot, de még ő szerintem nem sokat fogott fel belőle. Bár sokkal igényli a testkontaktust. A nagyszülők már most hiányoznak nekik, de majd videótelefonálunk, hogy lássák is őket.

1. nap (hétfő) - Elesett a konyha és a gyerekszoba

Ragaszkodtam a napirendhez. Nem azért, mert ne lenne jó tovább aludni, hanem nem akartam megcsúszni a reggeli rutinnal. Csörgött az óra, felkeltem. Később szálingóztak a fiúk meg a férjem. Együtt reggeliztünk és megbeszéltük a srácokkal, hogy délelőtt az otthoni dolgozós helyiségben, mellettünk játszanak. És lehetőleg ne legyenek mérgesek a másikra, ha csal a kártyában, vagy újra akar dobni a társasban. Nagyjából be is jött. Persze azért néha rájuk kellett szólni, mikor durvulni kezdett a játék. Egészen flottul ment minden délelőtt. A férjem elkezdte a főzést, én befejeztem. Aztán a nagyobbik fiammal, Ágostonnal részt vettünk az első online sakkórán, ami sokkal hatékonyabb volt, mint vártam.

Délután kimentünk az udvarra, hogy a férjem tudjon dolgozni. Felástuk stresszoldásképp a kertet a fiúkkal. Utána én ültem a gép elé, amíg a férjem legózott a srácokkal. Vacsorára térdig úszott a szobájuk a játékban. A házimunkával nagyon elcsúsztunk, de hát ez van. (A konyha is elesett.) Egy seggel három lovat nem lehet tisztesen megülni. Este ittunk egy citromfű teát, és megnéztünk vagy hat főzős műsort. A koronavírusjárvány óta képtelen vagyok gondolkodós filmeket nézni. Egyszerűen sok lenne lelkileg. Olyan kell, ami kikapcsol teljesen. És az, hogy mi kell a húsos babba, vagy hogyan készítsünk empanádát, elfelejteti velem a "kinti rossz álmot."