Egész nyáron nem ettem rendes gombát. Most nem a bolti fóliás champignonra gondolok, hanem a „hegyen” (értsd: icipici domb a falu szélén) termő verzióra, amit a szülőfalumban, Kemenessömjénben a szomszéd Rozika néni szokott szedni.
Hiába jár már bőven hetven felett, mégis a vörös hajú, guggolva cigarettázó alakja örökre beleégett a retinámba. Eső után felveszi a kék apró mintás otthonkáját, a fekete gumicsizmáját és már vág is neki a határnak. A tyúkgombát vagy hivatalos nevén a mezei szegfűgombát messziről észreveszi, pedig nincs is rajta szemüveg vagy hiper-szuper kontaktlencse.
Amikor suhan hazafele, bekukkant a kerítés rácsai között. Ha látja, épp (a pár napos wellness nyaralásnak felérő pihenőm részeként) a kisfiammal játszunk az udvaron, mindig bekiabál. A kapu rácsai között gyorsan a kezembe csúsztat egy jó púpos maréknyi illatos gombát, majd recés hangján közli: adjam oda öreganyámnak, hogy nézze át alaposan, és főzzön belőle pörköltet!
Sajnos idén a maratoni kánikula miatt nem termett a hegyen gomba, ezért kénytelen voltam beruházni egy adagra, mert kegyetlenül megkívántam a gombapörköltet sok-sok fokhagymával.
Fehérboros, fokhagymás gombapörkölt
Recept két főre
- 350 gramm laskagomba (lehet másfajtából is)
- nyolc (!) gerezd fokhagyma
- négy darab közepes paradicsom
- egy közepes fej vöröshagyma
- egy deci száraz fehérbor
- egy deci paradicsomlé
- három-négy darab egész babérlevél
- két evőkanál nyírfacukor
- pár szál friss kakukkfű
- egy csipetnyi cayenne bors
- ízlés szerint só
- a sütéshez kókuszzsír
A felkarikázott hagymát a kókuszzsíron megpirítom, majd hozzáöntöm az egy deci paradicsomlevet. Beleteszem az összevágott paradicsomokat, és a megpucolt, apróra vágott laskagombát. Egy kicsit a nyírfacukorral tompítom a paradicsom savasságát. Ezután jön az elsőre embertelenül soknak tűnő fokhagyma, de pont ettől lesz kicsit pikáns a "pörkölt'. Fokhagyma-nyomóval összepréselem őket, és rakom is a gombák közé.
Kicsit rotyogtatom, aztán belecsurgatom a deci fehérbort a férjem legnagyobb örömére. Aztán beledobom a babérleveleket, a kakukkfüvet is. A legvégén sózom, majd a csípősfelelős cayenne bors következik. A pöri egész gyorsan, nagyjából húsz-huszonöt perc alatt kész lett. Mivel a körettel most nem volt időm bajlódni, ezért egy adag önmagától megpárolódó kuszkusszal tálaltam, de illik hozzá bármilyen semleges köret, mint például a barna rizs, az amaránt vagy a quinoa.
A végeredmény kellően csípősre és pikánsra sikeredett. A férjem kis gasztrohuszárként lakonikusan megállapította, a fehér bor nagyon jót tett a gombának. Az utolsó falatot is kikanalazta a fazék aljáról.
