Az az igazság, hogy én nem szeretem a hagyományos salátákat. Régebben vettem párszor, ilyen előre csomagolt, ebédre kész változatot. Hát mit ne mondjak, nem volt egy gasztronómiai élmény. A levelek durvára össze voltak vágva, szórtak hozzá egy marék répát meg kukoricát. Néha a tetejére rádobtak valamilyen sajtnak nevezett anyagot és pár csík szottyadra száradt csirkét. És ennyi. Az éhségemet valamennyire elverte az adhoc ebéd, de egy ilyen kaja után minden másodperc szenvedés tűnik, főleg ha az irodában mellettünk ülő jóízűen, falatozza a bő olajban sült krumplit. Pedig egy saláta is lehet különleges, pláne ha túllépünk az akciós koktélparadicsomon, a tejfölös-joghurtos önteteken és a gyorsfagyasztott mexikói zöldségmixen!
A vérnarancs például igazán különleges kísérője az édesköménynek. Ez az itthon még kevésbé elterjedt, egyébként egészen semleges zöldségféle teli van olyan értékes ásványi anyagokkal, mint a magnézium, a kalcium, a foszfor, a kálium, a mangán és a vas. Plusz tartalmaz A-, B-és C-vitamint is. Remek kísérője például a roston sült csirkének, de némi kesudióval, vagy mandulával felturbózva önálló ételként is megállja a helyét. Paleo, vegán, mindenmentes, alig kalóriás, és ezen kívül nagyon gyorsan elkészíthető, munkába dobozban cipelős kaja. Csak pucolni és szeletelni kell!
Narancsos édesköménysaláta (két főre)
- egy közepes darab édeskömény gumó
- egy közepes fej lilahagyma
- egy nagyobb vérnarancs (sima narancs is jó)
- négy cent extra szűz olívaolaj- elhagyható
- fél narancs leve
- egy csipet só
- egy csipet bors
Az elkészítés is pofon egyszerű: összevágjuk, gusztusos kis darabokra az édesköménygumót és a lilahagymát. Egy fakanállal, sima kanállal jó alaposan összekeverjük. A narancsot apró cikkelyekre szeleteljük. A fehér részt a széléről, amennyire tudjuk leszedjük. Ha nincsen kedvünk vagy időnk ilyesmivel vacakolni, akkor nyugodtan hagyjuk rajta. Ezzel is finom, csak legfeljebb nem annyira szép. Belefacsarjunk a fél narancs levét, meghintjük ízlés szerint sóval, borssal. Egyenletesen összedolgozzuk.
Meglocsolhatjuk grátiszban még egy kis olívaolajjal, dobhatunk rá valami roppanósat például valamilyen magkeveréket vagy egy kis metélőhagymát. És már tehetjük is a tányérra, uzsisdobozba, bármibe… És még egy felettébb örvendetes hír, hogy nagyjából, attól függően, milyen gyorsan szeletelünk (értékes perceket takaríthatunk meg, ha a férj éppen nem sajátította ki az egyetlen éles, azaz magunk közt fogalmazva „jó” kést)„kb. tíz perc alatt készen van.
Ha tetszett a poszt, kövess bennünket a Facebookon és az Instán is!