Sétáltam a nagy kockaköveken és közben hagytam, hogy átjárjon a tavasz. Még a kabátom cipzárját is lehúztam pedig nem volt nem melegem. Élveztem a mellettem nagy gázzal elsuhanó autók hangját. Meg azt, hogy ha csak pár percre is, de belesüppedhetek a gondolataimba.
Egy sarokra a házunktól eszembe jutott, hogy otthon nincsen ebéd. A hűtő majdnemhogy pirosan villog az ürességtől. Boltba nem tudok már menni, mert szaladnom kell a kicsiért. Harminc percem van. Óra indul.
Mint valami lelkes szakácsjelölt egy gasztroreality-ben, ahol teljesen bizarr, egymáshoz nem illő alapanyagokból kell nem ehetőt, nem finomat, hanem egyenesen lélegzetelállítót főzni, különben a zsűri „felaprít.”
A konyhában sebtiben kihúztam a tartós élelmiszer fiókot. Kezembe akadt egy zacskó teljes kiőrlésű tészta meg egy rizstejszín. Szuper. Volt két vén salottahagymán, meg egy maradék szál szárzellerem. Kiváló. De a férjemnek kéne bele valami hús. Mi legyen, mi legyen? És ebben a pillanatban meg akadt a szemem a felbontott fekete erdei sonkán.
Néztem az órát. A szósz kereken nyolc perc alatt megfőtt. A tésztához kellett vagy tizenöt, de csak azért, mert nagy fazékban forraltam a vizet. Időben végeztem. Pillanatok alatt tálaltam. A férjem tízből tíz pontot adott a kicsit füstös, kicsit savanykás és még inkább friss tavaszváró spagettimre. És továbbjuttatott a következő fordulóba…
Tavaszváró spagetti
Hozzávalók három főre:
- 500 gramm teljes kiőrlésű spagetti
- két salotta hagyma
- egy zacskó fekete erdei sonka
- egy teáskanál balzsamecet
- két deci rizstejszín
- egy szál szárzeller
- ízlés szerint só, bors
- néhány levél rukkola
Olívaolajon megfuttatjuk az apróra vágott hagymát, majd rádobjuk a felkockázott fekete erdei sonkát. Hagyjuk kicsit pirulni az egészet. Aztán belecsurgatjuk a rizstejszínt és az ecetet, hogy legyen benne egy kis sav. Végül jöhet a felkockázott szárzeller. Némi só és bors. Még egy utolsó rotyogtatás és kész. Teljes kiőrlésű spagettivel, rukkolával tálaljuk.