A legjobb dolog, ami a szikkadt kenyérrel/kaláccsal történhet. Fotó: Kiss László

Maradt néhány szelet kalács vagy egy kis szikkadt kenyér? Nehogy kidobja! Inkább készítsen belőle „pudingot”, és garantáltan elfogy az utolsó morzsa is!

A kenyér-vagy kalácspuding tradicionális brit édesség, amit a háziasszonyok akkor szoktak bevetni, ha megmarad néhány darab szikkadt péksütemény, és nem szeretnék a kukába dobni. Az első kenyérpudingreceptet egy Eliza Smith nevű háziasszony írta le 1728-ban, amiben a vajjal megkent kenyérre mazsolát tettek, és leöntötték egy tejes-tojásos sodóval. Később a receptet tökéletesítették: került bele rum, vanília, citromhéj és fahéj is.

A belgáknak is van hasonló ételük: csak a mazsola mellé almát is tesznek. Kanadában a kenyérpudingot juharsziruppal tálalják. Hong Kongban a kenyérszeletek közé vaníliakrémet töltenek. Németországban nem fehér kenyeret vagy kalácsot, hanem fekete kenyeret használnak. A Puerto Ricó-i változat pedig kókusztejjel és rummal készül.

A magyar konyhában is van hasonló alternatíva a szikkadt zsemle vagy kifli felhasználására: mindkettőből remek mákos guba lesz. A következő recept alapvetően a brit hagyományokra épül, de a lekvárral és a dióval nyomokban a magyar máglyarakásra is emlékeztet.

Hozzávalók négy személyre:

  • nyolc nagyobb szelet kalács vagy szikkadt fehér kenyér
  • hat dkg mazsola
  • három dkg sótlan vaj
  • három darab tojás
  • három evőkanál cukor
  • két-három dl tej (lehet növényi is)
  • egy kávéskanál vaníliaesszencia
  • egy kávéskanál fahéj
  • egy kávéskanál szerecsendió
  • ízlés szerint citromszeletek

Az áztatáshoz:

  • két evőkanál rumaroma (vagy konyak vagy vörösbor)
  • egy evőkanál cukor (xilit, eritrit is jó)

A mázhoz:

  • egy evőkanál baracklekvár
  • kevés víz


A mazsolákat beáztatjuk a rumaromába (a bátrabbak konyakba, esetleg vörösborba) legalább negyed órára. Közben jó vastagon megvajazzuk a kalácsot, és a szeleteket kis hasábokra vágjuk, majd egy kisebb hőálló tálban egyenletesen elrendezzük a harmadát.

Aztán nekiállunk a sodónak: A tojásokat kikeverjük a cukorral, majd belecsurgatjuk a tejet. Meghintjük a fahéjjal, szerecsendióval, és jó alaposan összekeverjük. A mazsolát közben egy konyhai papírtörlőn lecsöpögtetjük, és rászórjuk a kalácsszeletekre. A levét hozzáöntjük a sodóhoz. Megint megkeverjük az öntetet, és rálöttyintjük a felét a kalácsra. Ezután jön egy rétegnyi kalács. Beletűzködjük a citromszeleteket. Ráöntjük az öntet másik felét, majd a tetejét beborítjuk a maradék kaláccsal. Jól megnyomkodjuk a tetejét, hogy alaposan igya be a „puding” az öntetet.

A sütit tíz percig állni hagyjuk, majd megszórjuk a tetejét egy marék mazsolával. Végül száznyolcvan fokon körülbelül harminc percig sütjük. A puding akkor kész, ha a tetejének szép aranybarna színe lesz. A végén megkenjük egy kis vizezett lekvárral, hogy szépen csillogjon.