Minden családban vannak olyan receptek, amelyek generációról generációra szállnak, mert egyszerűen annyira finomak, hogy nem lehet belőlük eleget sütni. Ha megyünk a dédihez, a sós kifli mellett tuti van „összeragasztós”, mert a fiúk oda meg vissza vannak érte. El kell előlük dugni, mert különben reggelire, ebédre, vacsorára is csak ezt ennének.
A mi kis összeragasztósunk egy könnyed lekváros linzer, amelynek a receptjét a dédi a papa keresztanyjától kapta, az meg az édesanyjától, aki vagy száz évvel ezelőtt élt. Néha ezek az egyszerű, régi receptek a legjobbak, amiket feltétlen meg kell őrizni a 21. századnak.
Békebeli linzer
Hozzávalók:
( egy adagból két gáztepsi süti készül)
-
50 dkg liszt
-
egy csomag sütőpor
-
20 dkg porcukor
-
egy csomag vaníliás cukor
-
20 dkg vaj
-
két tojás
-
bármilyen lekvár ( szilva, barack stb.)
A vajat, a tojásokkal és a porcukorral robotgéppel magas fokozaton kikeverjük. Ez nagyjából két-három perc. Ezután nincs más dolgunk, mint úgy ahogy van a sütőporos lisztet hozzáöntjük a masszához, és kézzel addig gyúrjuk, amíg a tészta „rendesen” össze nem áll. Utána jöhet is a sodrás!
A sodrófával saccra fél centis vastagságúra nyújtjuk, és tetszőleges formájú kiszúróval ( a virágtól kezdve a mezei pogácsaszaggatón át a karácsonyfáig satöbbi) kiszaggatjuk. Jó, ha párban vannak. Hiszen egy megy alulra, egy meg felülre. Sütőpapíros tepsiben 180 fokon ( a 200 az sok, mert akkor megég az alja-tapasztalat) nagyjából tíz percig sütjük. Akkor van készen, ha picit barnás a széle.
Végül összeállítjuk a linzert. Alulra megy egy teli, aztán egy fél kávés kanálnyi lekvár, és jöhet rá a teteje. Légmentesen záródó dobozban elvileg hétig is eláll, kivéve ha a család rájár.
