Nem tudom felfigyeltetek-e rá, de manapság a vidéki nem bioboltokban, urambocsá diszkontokban belopóztak a gusztusos sóőrlők, teli a szép, rózsaszínes Himalája sóval a négy-ötszörös árcédulájukkal. Ha egy kicsit jobban utána olvasunk a témában, akkor láthatjuk, a név tulajdonképpen egy marketing elnevezés. Ezt a fajta sót nem is Himalájában bányásszák, hanem néhány száz kilométerrel arrébb Pakisztánban. Jó. Oké, egyszerűbb így hívni, mert Punjab tartomány első hangzásra az átlagembernek túl sok mindent nem mond.

S(h)o(w) must go on...

A Himalája sóról több helyen azt olvasni, hogy 84-féle ásványi elemet tartalmaz. No, ennek a kérdéskörnek a bajorok már bő tíz éve utána jártak, hiszen a rózsaszínű só még a kilencvenes években elég szép karriert futott be Németországban. Szóval, a bajor Fogyasztóvédelmi Hivatal még 2003-ban tizenötféle Himalája-sót vizsgált be, és a következőket állapította meg:

  • 98 százalékban az a nátrium-klorid építi fel, mint a hagyományos asztali konyhasót
  • nyolc darab egyéb nyomelemet tartalmaz, vagyis közel sem nyolcvannégyet
  • a legfontosabb különbség, hogy ebben az esetben a kristályok nincsenek porrá őrölve
  • hasonló geológiai folyamat hatására alakult ki, mint a Közép-Európában bányászott kősó

Ami miatt mégis érdemes lehet beruházni a Himalája-sóra vagy a nagyjából feleannyiba kerülő parajdi sóra , talán az, hogy a tengerekbe ki tudja mennyi szennyeződés jut?! Pont a napokban közöltek egy olyan kínai tanulmányt, amely a Kínában kapható sók szennyezettségét vizsgálta. Hát mindegyikben találtak flakonokból meg csomagolóanyagokból származó műanyagdarabkákat. Fél kiló tengeri sóban ezerkétszáz, a tavi sóban nyolcszáz, míg a kősóban négyszázötven icipici poliakármi lapult meg. Oké ez Kína. Messze van, meg azért Európában szigorúbbak az élelmiszerbiztonsági szabályok. De akkor is felmerülhet bennünk a kérdés: az itthon kapható sók rendben vannak? Nincsen bennük műanyag vagy ki tudja milyen másik anyag?

A Nébih legújabb terméktesztje szerint a boltokban sókkal alapjaiban véve nincsen probléma. Néhány terméknél a nyomonkövethetőség nem volt teljes, vagy hiányzott/hibás volt a tápérték, esetleg véletlen (?) lemaradt a csomagolásról a csomósodásgátló ferrocianid. Ettől az adalékanyagtól nem kell annyira félni, mert kis mennyiségben nem mérgező, plusz a széklettel, vizelettel távozik a szervezetből. Bár tény, hogy létezik ennél sokkal természetesebb csomósodásgátló, mint például rizs. Hogy miért nem ezt használják?! Arra szerintem kimondva, kimondatlanul mindenki tudja a választ…

Sókérdésben talán a megoldás a kezeletlen, adalékanyagmentes kősó, amit bányászhatnak a Himalájában vagy Parajdon vagy bárhol máshol. Csak egy dolgot ne felejtsünk el: csoda ide, show oda, azért ne felejtsük el a só nagy mennyiségben (a hangsúly a nagyon van) magas vérnyomást okoz.