A férjem fellázadt a csirkehús ellen, és hazajött egy kisebb csomag sertésszűzzel. Majd szívbajt kaptam, mikor kiderült, hogy a négyszáz gramm hús többe került, mint a múltkor a farmer plusz bikinifelső együttvéve, amit az egyik hiperáruház ömlesztett akciós konténeréből turkáltam! Mondjuk zárójelben megjegyezném, hogy kétszázötven forintért ritkán jutok vadiúj fürdőruhához és a nyolcszázkilencven forintra leárazott sort sem ugrik bele minden héten a kosaramba.
Nem morogtam túl sokat, mert nem akartam a férjem lelkébe gázolni, hogy a fűtésszámla ráfizetés előtt nem biztos, hogy ilyet kéne venni! Plusz a saját helyzetem sem akartam rontani, hiszen Peti köztudottan nem egy „portündér”. A házimunka ráeső részét többnyire az alkami, impulzus vásárlásaival tudja le, ugyanis az asztalra kitett, előre gondosan megírt cetlit notorikusan otthagyja. Egy ilyen helyzetben dobtam össze húsz perc alatt a japán és a magyar konyha paleo szerelemgyerekét.
Citromos teriyaki sertésszűz (két főre)
négyszáz gramm sertésszűz
egy közepes fej vöröshagyma
egy fej kápia paprika
egy evőkanál teriyaki szósz
egy evőkanál mustár
egy kávéskanál borsikafű
egy kávéskanál szerecsendió
egy késhegynyi cayenne bors
egy kávéskanál szezámmag
egy fél citrom
ízlés szerint só
a sütéshez kókuszzsír
A sertésszüzet jó alaposan megmostam és felvágtam kábé egy centis szeletekre. Ezután duzzogtam egy sort, mert locsoltam volna rá egy kis balzsamecetet, de elfogyott, ezért rálöttyintettem egy kicsit a polcon árválkodó teriyaki szószból. HA ló nincs, jó a szamár is! De még milyen jó! Közben a felkockázott vöröshagymát megfutattam egy kis kókuszzsíron. Aztán rádobtam a sertésszűz darabokat, és sűrűn kevergettem. Magam is meglepődtem, milyen gyorsan puhul. Közben rányomtam egy kicsit a mustárból, megszórtam egy kis borsikafűvel, és egy érzésnyi cayenne borssal, hogy legyen némi ereje. Kicsit rotyogtattam. Ahogy kóstoltam, éreztem, hogy lágyítani kéne az ízeken, ezért beleraktam egy kis szerecsendiót is. Már egészen pazar volt az ízvilág. Kicsit keleties, de mégsem tolakodó, ezért belefacsartam egy fél citromot is, hogy a savak is a helyükre kerüljenek. A végén megszórtam egy kis szezámmaggal az egészet. A tányéron mellédobtam a rukkolát, megdizájnoltam a citrommal, így végül egy olyan könnyeden fenséges ebédet rittyentettem, hogy a férjem utána még el is mosogatott.
