reblog

Szergej bácsi is megirigyelné!

Szergej bácsiról évekkel ezelőtt hallottam a nászútonkon. A hotelben, ahol megszálltunk, a pincér szeretett elbeszélgetni a vendégekkel. Velünk is. No, így persze több bort is ittunk, de felettébb szórakoztató volt mese (vagy a valóság?) az orosz olajbáróról, akinek ha ahhoz van kedve egy egész szállodát kivesz. Rendel vagy harminc escort lányt, de az úribb fajtából, meg két zenekart, akik felváltva játszanak, mert túl egyszerű lenne csendben jakuzzizni. Az asztalok rogyadoznak a sok kaviártól, a vodkától meg a húsz ezer forintos boroktól. És ha véget ér az este, akkor a reggel egy ládányi pezsgővel indul a nap!

A múltkor eszembe jutott Szergej bácsi, amikor megláttam a hűtő sarkában a kicsi doboznyi kaviárt. Ne kérdezzétek, fogalmam sincs mikor vettük, de mivel a savanyított céklán meg pár szelet uborkán nem volt más a polcon, lehetetlen dolog volt nem észre venni. Mivel önmagában még pirítóssal is, elég vékonyka vacsora lett volna, ezért a férjem kitalálta csináljunk belőle szószt, akkor majd jut mindenkinek. Lett egy gyerek- meg egy tizennyolc pluszos verzió, amibe stílszerűen még vodka is került. Na ezt, még Szergej bácsi is megirigyelte volna.

Kaviáros penne vodkával (3 főre)

• egy kis doboz kaviár
• két deci rizstejszín ( ha nem vagytok tejérzekenyek akkor a sima is jó)
• 4 cent vodka (csak a felnőtt verzióban)
• két szál újhagyma
• ízlés szerint só, bors
• egy fél citrom leve
• 250 gramm teljes kiőrlésű tészta

Feltesszük forralni a vízet, megszórjuk egy kis tengeri sóval. Amíg nem forr, addig dolgozunk a kaviárral. Az újhagymát egy pici olívaolajon megfuttatjuk, majd belelöttyintjük a rizstejszínt. Beleküldjük a kaviárt meg a vodkát (ha gyerekeknek is esznek, akkor hagyd ki, vagy vegyél ki nekik egy merítőkanállal) majd hagyjuk egy kicsit rotyogni. Megsózzuk, borsozzuk és végül egy fél citrom levével meglocsoljuk. A pennét a dobozára, zacskójára írt ideig főzzük, majd  leszűrjük, és már tálalhatjuk is. Ugye nem nagy cucc? Tiszta Oroszország...

Már itt is lehet kapni pho levest! Igaz csak egy hamburgerezőben, mellékesen, de ne legyünk már telhetetlenek! A három kínai, meg kábé ugyanennyi török büfé Mekkájában ez óriási dolog. Egy rendes ázsiai (legyen az bármi indiai, thai, japán, tibeti) étterem hiányzik Fehérvárról, addig vagy eszel pho-t vagy megfőzöd magadnak. Én váltogatni szoktam, márha a tojásos pho-levest annak lehet nevezni. Nem tudom. Főzzétek meg, és írjátok meg kommentben vagy küldjétek el galambpostán. Ha van jobb névötletetek, azt is! Jó???

Tojásos pho leves (három-négy főre)

• öt tojás
• két evőkanál kömény
• három evőkanál szezámolaj
• egy evőkanál rizsliszt (lehet sima is)
• egy nagy fej vöröshagyma
• egy teáskanál borecet
• ízlés szerint szójaszósz
• néhány levél koriander

A köményt addig pirítjuk a szezámolajon, amíg el nem kezd pattogni. Így igazán ropogós lesz. Aztán ráhintjük a lisztet, kicsit ezt is pirítjuk, majd hosszádobjuk a felvágott hagymát. Megint pirítjuk pár percig aztán felöntjük kábé egy liternyi vízzel. Addig főzzük, amíg nem kezd lobogni, majd ekkor egy határozott mozdulattal beleütjük a tojásokat. Lehet többet is, már ha nem sütöttétek el az összeset korábban. (Csak úgy mondom, ez nálunk rendszeres probléma, nadehagyjuk) Nagyvonalúan meglocsolom egy kis szójaszósszal, belelöttyintek még egy evőkanál szezámolajat és hogy a savtartalom is rendben legyen belecsurgatok egy kis borecetet. Nagyjából öt perc alatt kész a leves. Díszítésképp rakok bele zöld koriandert. Már ha azt tudtam venni!:)

Előre hoztuk az anyák napját! Meg sem tudom mondani, mikor főztem utoljára anyuval. Valahogy a gyerekezés meg a sziszifuszi mosás-vasalás-takarítás satöbbi mellett sosincsen arra idő, hogy együtt alkossunk valamit. Most tök spontán sikerült! Egy kiló karajból meg egy csomag illatos arany laskából olyan ebéd kerekedett, hogy a tűzhely alatt alvó vizsla még a tányérat is kinyalta volna! Márha engedtük volna!

Hozzávalók (6 személyre)

• egy kiló karaj
• nyolc gerezd fokhagyma
• két és fél deci rizstejszín (ha nem vagytok tejérzékenyek tejföl)
• fél kiló aranylaska
• két deci száraz fehér bor
• ízlés szerint só
• a díszítéshez egy levél újhagyma

A karajt megmossuk, gusztusos szeletekre vágjuk, alaposan megsózzuk, majd a kivajazott/olajozott tepsibe egymás mellé helyezzük. Egy külön kis pekedliben (kisebb tál) kikeverjük a rizstejszínt öt gerezd áttört fokhagymával. Ezután egy kanállal egyenletesen szétoszlatjuk a húsokon.

A laskát egy szűrőben óvatosan megmossuk. Nagyon vigyázzatok, mert könnyen törik! Aztán szétterítjük a hússzeleteken. Végül áttörjük a maradék fokhagymával plusz meglöttyintsük az egészet egy kis borral, mert azt minden és mindenki szereti. (Mi is- főleg a somlói juhfarkot, de ez egy másik poszt) A karajt a sütőben sokáig úgy hetven percig sütjük 180 fokon! Szóval ez ne negyed 12-kor jusson eszetekbe, mert délre nem lesz készen. A végül tálalás előtt egy kis újhagymával megszórjuk!

Jó vicc, mi! Mint a fából vaskarika! De most tényleg ránézésre nem olyan, mint a grillen lepirított bacon! Nah ugye! A cukkinit azért csípem, mert egy semleges zöldség: csináltam már belőle spagettit, pizzaalapot, ratatouille-t. Mindig full más íze lett, attól függően hogyan fűszereztem. Most például garam masalát használtam, ami az egyik legismertebb indiai fűszerkeverék. Van benne többek között koriander, szerecsendió, fahéj, babérlevél, római kömény és bors. Kicsit lágyabb, de mégis karakán csípőssséget ad a cukkininek, szóval szórjátok bátran! Márha a közelgő bikiniszezon miatt mondjuk szalonnapótlékra vágytok!

Hozzávalók két személyre:

• egy cukkini
• egy teáskanál garam masala
• egy csipet só

A cukkiniket megmossuk és hosszában nagyjából centi vastag szeleteket vágunk. Ez nem olyan egyszerű! Mielőtt belevágtok, feltétlen élezzétek meg a késeteket meg igyatok meg egy sört, deci vöröset (mindkettőt) tök mindegy, csak ne remegjen a kezetek!Egy határozott mozdulattal suhintsátok végig a cukkinit. Aztán jöhet a só meg egy kis garam masala minden szeletre bőségesen. Hagyhatjátok állni, de nem fontos. Pakoljátok rá nyugodtan az olívaolajjal befújt, lekent kontaktgrillre. Nyomjátok rá jó alaposan a grill felső lapját, hogy csapassanak azok a fodrok. Kábé öt percig süssétek, majd köretként vagy magában is tálalhatjátok!

Imádunk grillezni. A férjem meg én többesszámban. A feladatok le vannak zsírozva: én vágok, ő süt, együtt pácolunk. Mert az egész grillezés lelke a pác. Persze kábé bármelyik boltban lehet kapni grillezésre késze csirkemellet, kolbászt, sajtot és halat. Ez tök jó sos megoldás. De ha igazán különleges ízvilágra vágytok, akkor felejtsétek el a húst, grillezzetek gombát! Tutira nem fogjátok megbánni!

Hozzávalók két személyre:

• fél kiló grillgomba (Ne röhögjetek, árulnak ilyet!)
• két-három pálinkás pohárnyi szezámolaj ( Ki emlékszik arra pontosan!:)
• három gerezd fokhagyma
• ízlés szerint szójaszósz
• néhány levél friss koriander
• a tálaláshoz néhány levél friss tárkony
• egy kisebb doboz soba tészta (hajdinatészta)

A gombát alaposan megmossuk és nagyjából centis szeletekre vágjuk. Elkészítjük egy nagy tálban a pácot: belecsurgartjuk a szezámolajat, a szójaszószt a tálba. Ráaprítjuk a fokhagymát. Jó sokat, hogy kellőképp pikáns legyen.

Beleforgatjuk a gombaszeleteket. Közben előmelegítjük a grillt. (Mi kontaktgrillt használunk, de lehet hagyományosat is – gusztus és lustaság dolga.), majd rápakoljuk a gombaszeleteket. Nagyjából öt percig sütjük és végül megszórjuk néhány levél friss tárkonnyal.

Amíg grillezünk, addig a soba tésztát a sós forró vízben pár perc alatt megfőzzük. Ezután egy vokba a maradék pácot belecsurgatjuk, hogy egy cseppje se vesszen kárba és picit lepirítjuk benne a sobát, és már tálalhatjuk is.

Csak egy dologra vigyázzatok! Sütés közben ne egyetek a kész gombákból, mert mi úgy rákaptunk, hogy egy adagot csak úgy elcsipegettünk.