A férjemmel be szoktuk osztani a főzést. Ha én főzök, általában valami hal/főzelék/leves/zöldségköret kerül az asztalra. Na de ha ő??? Akkor csukott szemmel is tudom a menüt: spagetti/penne/fussili/számomra ismeretlen olasz tészta, „ezekettaláltamahűtőben” szósszal és parmezánnal.
A héten a férjem „ebédgyártós” napját izgatottan vártam, hogy milyen finomsággal lep meg bennünket. Épp egy másik ingatlanpiaccal foglalkozó cikken dolgoztam home office-ban a rendes munkahelyemre, amikor láttam nekiáll a főzésnek.
-Hol a tojás?
-A spájzban. - kiáltottam neki a dolgozóból.
-Ott nincs.
-Akkor a hűtőben az alsó polcon.
-Nem találom. Várj! Megvan!Ki pakolta elé a paradicsomot? Hol találom a spagettit?
-Tartós élelmiszer fiók.
Kivételesen a tésztafőző edényét és a wokot megtalálta, sőt még a hozzá passzoló fedőt is, így nyugodtan be tudtam fejezni az írást. Mire leütöttem az utolsó billentyűt is, elkészült a carbonara szigorúan tejszín nélkül sok borssal és parmezánnal. Elvégre az olaszok úgy szeretik.
Carbonara spagetti
Hozzávalók négy személyre
- egy csík szalonna (lehet prosciutto is)
- egy tojás
- ízlés szerint só
- ízlés szerint bors
- egy kis parmezán (pecorino vagy provolone is jó)
- egy csomag spagetti
A spagettit megfőzzük. Közben egy vokban lepirítjuk a vékony sonkát. A tojást pedig a parmezánnal együtt vízgőz felett kézi habverővel felverjük. Ha ezzel készen vagyunk, akkor várjuk, hogy a tészta megpuhuljon. Ez forrástól számítva nagyjából hat-nyolc perc. De résen kell lenni, nehogy túlfőjjön. Pici főzővízzel együtt a leszűrt forró spagettit összekeverjük a szalonnával és a felvert tojással. Összekeverjük sóval, borssal és egy kis parmezánnal. Esetleg szórhatunk rá valami zöldet (például édeskömény levelet, vagy bazsalikomot.), és már pakolhatjuk is ki a tányérokba. Már csak egy erős ristretto kell hozzá, és máris úgy érezzük magunkat, mint egy olasz kisvárosban!
