Van, amikor nálunk is olyan kemény a tempó, hogy nem jutunk ki minden héten a piacra. Ilyenkor elfogy a "dugi" sárgarépa, az illatos kosárból a lilahagyma, plusz a hűtő is egyre erősebb hangon kong az ürességről. Ezzel a „kicsit sem szembetűnő” helyzettel múltkor szombat délután hatkor szembesültem, miután hazaértünk a vendégségből.

Semmi pánik, irány a közeli diszkont! A teli parkoló láttán átmentem sprinterbe, és rohantam a zöldséges pulthoz. Üres. Azaz három láda céklát leszámítva két karalábé meg egy fej saláta maradt a későn érkezőknek. Szegény céklák! Pedig nem is voltak fonnyadtak, punnyadtak, és alig több, mint száz forintot kértek kilójukért. Mégsem kellettek senkinek! Megszántam őket, vettem egy jó adagot! Helyes kis póréhagymás fasírtgolyócskák lettek belőlük.

Mi most tökfőzelékhez ettük, de cukkini- vagy padlizsánfőzelékkel is kiváló.

Póréhagymás céklafasírt (kb. 10-12 darabhoz)

  • 3 darab közepes cékla
  • 15 dkg póréhagyma
  • 3 evőkanál tökliszt
  • 2 tojás
  • egy kávéskanál szerecsendió
  • ízlés szerint só, bors
  • a sütéshez kókuszzsír

A munka legvéresebb része a cékla tisztítása és reszelése. Felér egy fél disznóöléssel, de megéri. Ha ezzel megvagytok, akkor a céklát jól nyomkodjátok ki, mert levet ereszt. Hozzáöntjük az apróra vágott póréhagymát. Egy külön tálban összekeverjük a tojásokat a tökliszttel, a sóval, a borssal meg a szerecsendióval, aztán a céklával is jól elvegyítjük. Akkor jó az állaga, ha két kanál segítségével kis golyócskákat tudunk formázni. Ha nem áll össze a massza, akkor tegyetek hozzá még egy kis lisztet.

Elővesszük a vokot és közepes lángon a fasírt mindkét oldalát nagyjából három percig sütjük. Akkor jó, ha az oldala kicsit rozsdabarna színű. A sütögetés szerintem egy kicsit macerás, de megéri! A céklafasírt kívül ropogós, belül szaftos, pont amilyen egy ideális főzelékfeltét platóni ideája.