Láttatok már zöld palacsintát? Ettetek már vízízű levest? Na, ez az első két étel, amit anno lelkes egyetemistaként készítettem. Egyik rosszabb volt, mint a másik. A palacsintában a félreértések elkerülése végett nem volt semmi zöld például spenót, mángold és társai, mégis fűzöld lett. Mert én balga, azt hittem, mekkora király vagyok, ha sima olaj helyett jó, sok olívaolajban sütöm ki a tésztát. Nah, nem jött be. Ragadt is, vastagra is sikeredett, úgyhogy végül egy laza mozdulattal kukában landolt. Utána a konyhát, mint valami leprás helyet, jó messziről elkerültem. Inkább cipeltem a vonaton és a hazaival teli nejlonszatyrot, hogy tudjak a nagymamám szerint „rendes kaját” enni, vagy nagy ritkán rendeltem egy olcsó, zs-kategóriás pizzát.

Pár hónappal később a hugom is Pesten tanult tovább, és összeköltöztünk. Hiába volt fiatalabb nálam két évvel, sokkal rutinosabban mozgott, így általában rámaradt a kiegészítő főzés is. Egyszer azonban valamilyen kivételes módon előbb értem haza, és gondoltam főzök neki egy jó kis zöldséglevest. Ahogy kell, előkaptam a hazai alapanyagot (mert tök logikus, hogy a répát is a mázsás könyvek, a laptop, és a fél szekrény mellett bőröndben, vonaton hozzuk fel). Megpucoltama a sárgarépát, felkarikáztam, a fehérrépát és a hagymát és feltettem  sós vízben főni. Én meg, mintha legalább egy Nigella lennék,  belehuppantam a kedvenc fotelembe és elégedetten hátradőltem. Néha megkóstoltam a „levest”, és hát nem volt íze. Beleszórtam egy negyed zacskó vegetát, de az sem sokat segített a helyzeten. De végülis egy idő után a zöldségek megpuhultak.  Közben megérkezett a húgom. Mondtam neki, üljön le. Ma én főztem!  Kicsit sandán nézett rám, főleg amikor belekukkantott a fazékba. Kimertem tányérba a cuccot mindkettőnknek. Jó étvágyat kívántunk, és nekiláttunk enni. Én tisztesen álltam a sarat, hiszen mégis csak dolgoztam vele. A húgom kettőt kanalazott, majd hangosan felnevetett. Hogy ez bűnrossz! Olyan, mintha langyos vizet kanalazna egy kis sárgarépával. Én is röhögtem már ekkor. De úgy tiszta szívből. Igaza volt. A levest kiöntöttük, pedig így utólag meg lehetett volna menteni…

Utána egyedül akkor közelítettem meg a tűzhelyet, amikor pár év múlva a férjem reggel, mint egy romantikus báró, éppen lágy tojást kívánt. Ugyanis egy véletlen folytán kiderült, hogy a lágy tojást képtelen vagyok elrontani. Jó ott az időzítés volt a lényeg, de a férjem annyira megdicsért, majdnemhogy kezet is csókolt, hogy visszaadta a konyhai önbizalmam egy hangyaleheletnyi töredékét. Ez volt az első sikerélményem.

A másodikat csak félsikernek neveznem, mert történt egy icike-picike baleset. Épp télen valamikor három évad Sütimester ( BBC-s gasztrosorozat) megnézése után a panelban, mert hát mit lehet csinálni non-stop negyven négyzetméteren, mikor korán sötétedik. Egyszer az akkor még fél éves fiammal megkívántam a citromos-vajas muffint. Már szinte csorgott a nyálam, úgyhogy gondoltam, sütök valami istenit. Tudjátok, az esélytelenek nyugalmával álltam a dologhoz. Összekevertem minden hozzávalót a botmixerrel.  Egész jónak tűnt az állaga, amikor bedugtam a mutatóujjam, hogy megkóstoljam. Csak egy apró dolgot felejtettem el: a botmixert kikapcsolni, így csodásan belehasított az ujjamba. A mai napig látszik a helye, de legalább a süti remek lett. A véremet adtam, szó szerint, érte.

Utána már kevés vicces dolog történt velem a konyhában, ugyanis muszáj volt egyre többet főznöm, mert a fiamnál elkezdtem a hozzátáplálást plusz korábban mindig full ideg voltam, amikor a futár pont akkor hozta a kaját, amikor épp elaludt a gyerek. Egyre jobban jöttem bele a dolgokba, míg a végén mertem kísérletezni. Aztán jött a férjem glutén-tejérzékenysége, és az életmódváltásunk, amelynek következtében a terhesség előtt, alatt és után rámszedett potom 15 kilótól sikerült megszabadulnom.

Végül összeszedtem 5+1 jó tanácsot kezdő konyhatündéreknek:

• Messziről kerüld el a „középkori” , azaz pár soros recepteket, mint süss egy piskótát x tojásból, mert a rutin hiányában a kudarc gyakorlatilag borítékolható!
• Keress egy alaposan megírt receptet, amiben benne van, hogy a kiskanál púpos, vagy csapott, hány percig kell keverni, vagy mikor jó az állag!
• Ne kísérletezz az elején, sokkal fontosabb, hogy másodpercre pontosan betartsd az utasításokat!
• Minden hozzávalót készíts ki a konyhapultra előre, mert könnyen odakozmálhat a leves, amíg épp a kis fakanalat keresed!
• Ha nem vagy biztos valamiben, kérj telefonos vagy online segítséget anyukádtól, nagymamádtól, testvéredtől, barátodtól!

+1  Ha nem jön össze mégsem a kaja, akkor ne keseredj el! Legközelebb biztosan sikerül!